Alter

A neoliberalizmusról

„A neoliberalizmus ideológia és politikai mozgalom, amelynek célja az esélyteremtő állami újraelosztás lebontása a beavatkozás nélküli piac állítólagos magasabb hatékonyságára hivatkozva. A jóléti állami piacgazdaságokat felváltva a hetvenes évektől fogva meghatározza a kapitalizmust, bár a 2008-as válság következtében támogatottsága erősen megroppant. A neoliberalizmus a felső társadalmi osztályoknak kedvez az alsóbb osztályok rovására. (…)

A ’89-es rendszerváltások idején a kelet-európai értelmiség körében már a jóléti államok fenntarthatatlanságának hamis olvasata terjedt el, amely empirikusan könnyen cáfolható. Gyakorlatilag minden fontos gazdasági mutató tekintetében (növekedés, foglalkoztatottság, igazságosság, társadalmi egyenlőtlenségek, adósságállomány, fenntarthatóság stb.) a jóléti államok jobban teljesítettek mint az azt követő neoliberális korszak.”
http://ujegyenloseg.hu/mi-a-neoliberalizmus-1-resz-a-neoliberalizmus-eredete/

„Szemben azzal, amit hirdet, a neoliberalizmus nem intenzívebb versenyhez vezet, hanem az állam foglyul ejtéséhez a nagyvállalati szektor által. Nehéz helyzetbe hozza az alsó osztályokat, akik vagy nem szavazókká, vagy az etno-tradicionalista jobboldal szavazóivá válnak. (…)

A politikai demokrácia és a szabadpiaci ideológia összekötése annál is visszatetszőbb csúsztatás, mivel az első neoliberális kormányzás ironikus módon egy jobboldali diktatúrában, a chilei Pinochet diktatúrájában valósult meg 1973 után.”
http://ujegyenloseg.hu/mi-a-neoliberalizmus-2-resz-a-neoliberalizmus-a-szelsojobb-megerosodesehez-vezet/

Az államszocializmusról (ami valójában államkapitalizmus)

„…az államkapitalizmus sztálinista (maoista, trockista, ezeregy-ista) verziója éppen a valódi emberi társadalomért folytatott történelmi küzdelem elleni utolsó mentsvárat jelentette, minden mai kapitalistának apró Lenin-oltárokat kellene tartani a hálószobájában és reggelenként illatos füstölőket gyújtva rebegni hálát Neki a kapitalizmus megmentéséért.

Baromira unnám, ha mindig el kellene magyaráznom, hogy igen, rengeteg áldozata volt a magukat „kommunistának” tituláló államoknak és paraállamoknak, de a legfontosabb áldozat maga a kommunizmus volt, egészen onnantól, hogy a bolsevikok elkezdték bebörtönözni és agyonlődözni az anarchistákat, a másféle kommunistákat és saját, túl radikálisnak gondolt híveiket is, biztos, ami biztos. Nincs kedvem unos-untalan rámutatni, hogy semmiféle állam nem lehet kommunista, és semmiféle kommunista nem lehet állampárti, a két dolog üti egymást (nem csupán átvitt értelemben). Nincs kedvem kifejteni, hogy Pol Potot is részben az USA juttatta hatalomra (pedig igen, tessék pl. Chomskyt olvasni!), mert eszem ágában sincs Pol Potot mentegetni, hiszen nincs semmi közöm hozzá, sőt Kádárhoz sem…

Az első Marx-kötet, amit elolvastam, a Bérmunka és tőke volt, egy munkásoknak szánt pamflet. Megdöbbentem. Az abban elmagyarázott kizsákmányoló szisztéma eléggé pontosan ráillett a körülöttem agonizáló „létező szocializmusra”. (…)

Rácsodálkoztam a vörös (bár már igencsak fakuló) drapériák mögött az elidegenedett munka kapitalista társadalmára. Amúgy is új szavak izmosodtak éppen. Vannak ilyen pillérszavaink, észrevétlenül támasztják alá a mindennapi poklot, amiben élőhalunk (mert itt élőhalnunk kell). Az egyik kedvencem, ami éppen akkoriban nyert új polgárjogot, a „munkaadó”: mintha az, aki mások munkájából lefölözött pénzét (tőkéjét szép, képes szóval) részben arra fordítja, hogy mások életidejének egy jókora részét, életenergiájának szinte egészét (a munkaerejét, ez a szó is ápol s eltakar) ismét magáévá tegye, hogy mások munkáján így vámpírkodjon – mintha ő adná, és nem elvenné ezt a munkát, ezt az életet. Munkaelvevő, ez lenne a helyes kifejezés, az élet megrablója, idő-útonálló, kisajátító – de megfelel a régi jó „kizsákmányoló” is.” http://kettosmerce.blog.hu/2015/09/11/ballada_a_baloldal_mitoszarol_wtf_baloldal

A részvételi, ill. közvetlen demokráciáról

„A részvételi demokrácia tömören és egyszerűen olyan demokratikus társadalmi modell, amelyben a nép nagyrészt közvetlenül gyakorolja a hatalmat, és a közügyeknek csak egy részét bízza választott képviselők gondjaira.

Politikai értelemben a részvétel a döntések közös meghozatalát, a közügyek közös kezelését jelenti, illetve azt, hogy az egyén közvetlenül beleszól az őt érintő döntések meghozatalába. A részvételi elv előtérbe helyezése a legtöbb esetben a fennálló képviseleti rendszer demokrácia-deficitjére, a képviselők korrumpálhatóságára, a politikai eliteknek a pénzügyi-gazdasági elittel való összefonódására, a politikai döntéshozatalnak a pártok rövid távú választási érdekekeit középpontba helyező működésmódjára, illetve az állampolgároknak a valódi beleszólás jogából való kirekesztettségére adott reakció.

Meglehet pontosabb, ha nem a képviseleti demokráciával ellentétes, vagy attól különálló alrendszerként, hanem annak kiegészítéseként értelmezzük, bár az európai diskurzusban egyes irányzatok megkülönböztetik a kettőt…”
http://hu.occupy.wikia.com/wiki/Részvétel

„Eltelt néhány év, és a magyar társadalom is megtapasztalta azt a Nyugaton már hosszú ideje nyilvánvaló igazságot, hogy a XX. század végén alapvető problémák vannak a képviseleti demokrácia, pártdemokrácia uralkodó intézményi megoldásaival. Magának a pártformának a válságával kell szembenéznünk! (…)

Közvetlen demokrácia szigorú értelemben az, amikor a potenciális döntéshozói kör és a döntés által potenciálisan érintettek köre azonos. Ez a szigorú feltétel azonban bizonyos természetes és társadalmi okokból nem jöhet(ett) létre.”
http://www.bal.hu/kiadvany/markusglob3.htm

„Internet és demokrácia

Az új telekommunikációs eszközök tömeges hozzáférhetősége azzal kecsegtetett, hogy átalakulnak a modern politikai rendszerek. Legalább tizenöt éve olvashatunk arról, hogy az internet elterjedésével létrejöhet az elektronikusan működő plebiszcitarius rendszer. A szakírók új típusú demokráciákat vizionáltak, ahol a képviseleti demokrácia helyét az „elektronikus köztársaság” foglalja el, mely a képviseleti demokráciát és a közvetlen demokráciát vegyíteni fogja. Az Economist (Dec. 26, 1996) így vélekedett: „ami viszonylag jól működött a XIX. században, az nem fog működni a XXI.-ben. Gyermekeink a közvetlen demokráciát hatékonyabbnak és demokratikusabbnak találhatják, mint a képviseleti típusút.”
http://beszelo.c3.hu/03/0708/08sajo.htm

Megj.: bár a részvételi, ill. közvetlen demokrácia témájában hivatkozott szövegek első sorban nem ezzel foglalkoznak, amennyiben a minél teljesebb körű demokráciát, a valódi társadalmi beleszólás lehetőségét a kapitalizmus megregulázásának és/vagy leépítésének eszközeként tekintjük, egyértelművé válik az összefüggés az első két és a harmadik témakör között.

Please follow and like us:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.