Politika

Helyzet, méghozzá nemzetközi

>>Eh merde, a középosztály tagjai, az utolsók, akik még játszották ezt a játékot, veszik most szemügyre a szomorú valóságot: mindez már a múlt része. Innen a fájdalom és a megalázottság érzése, amely a sárga mellényesek szemében ül, és hangjából hallatszik.

Azok, akik csupán normális életet akartak élni, kezdenek ráeszmélni, hogy amivel gond van, az a normalitás maga. (…)

Az a helyzet, hogy egyre több embernek kezd leesni, hogy nem azok az igazán gyávák, akik menekülnek világunk süllyedő hajójáról, hanem azok, akik képesek lennének inkább vele elsüllyedni, akik úgy gondolják, hogy „meg fogjuk találni a válaszokat a nagy problémákra”, addig csak folytassuk tovább ezt az idióta, destruktív, lealacsonyító életet, amelyben részünk lehet. A középosztály talán a pénztárcáján keresztül érzi a legjobban a világot – de az nem jelenti azt, hogy nem lát túl annak perspektíváján.

On en a ras le cul” („a tökünk tele van az egésszel”) – hallani mindenfelé.<<

https://merce.hu/2018/12/11/kevesebbert-is-vagtunk-mar-le-fejeket/



“A kormány politikája a legszegényebbeket sújtja. A gazdagok csak még gazdagabbak lesznek. A belgák minden hónapban azért küzdenek, hogy kihúzzák valahogy a következő fizetésig, mert állandóan új adók vannak – panaszkodott ez a brüsszeli férfi.

Belgiumban november második felében kezdődtek megmozdulások, a tüntetők útakadályokat emeltek, bevásárlóközpontokat és töltőállomásokat zártak el.”
https://hu.euronews.com/2018/12/08/brusszelben-is-tomboltak-a-sarga-mellenyesek

“Itt vagyok, mert elegem van a bankárokból és a politikusokból, akik mindent visznek , nekünk meg nem marad semmi. Csak az alacsony minimálbér, és a nyomorhoz elegendő nyugdíjak – nyilatkozta egy dühös portói.”

>>”A szövetségi kormány megszorításokat vezet be az egészségügy, a szabadidő és a társadalombiztosítás terén az osztrákok többségére nézve, míg adóengedményeket tesz a nagyvállatoknak és a leggazdagabbaknak” – hangsúlyozta Käthe Lichtner, az Offenzíva a jobboldal ellen nevű antifasiszta csoport szóvivője szombati közleményében.<<
https://index.hu/kulfold/2018/12/15/sok_ezer_ember_tuntetett_ausztriaban_a_kurz_vezette_kormany_ellen/

>>„Elkezdődött az ellenállás!”. A tiltakozásokon egyszerre vannak jelen a szélsőjobboldali és a baloldali ellenzék erői is. Azzal vádolják az elnököt, hogy Vucic irányítja a bíróságokat, a médiát és a titkosszolgálatokat is. Felvetődött, hogy bojkottálják a választásokat, amíg nem biztosítottak a tisztességes választás feltételei.<<
https://444.hu/2018/12/22/tizezrek-tuntettek-belgradban-a-kormany-es-a-kormanyparti-kozmedia-ellen

>>A hatalom általi megalázottság érzése – a történelem tanúsága szerint – még az elnyomásnál is elterjedtebb oka a forradalmak kirobbanásának.

Problematikus lenne, ha a „rabszolgatörvény” csupán ürüggyé válnék, alkalmává a fokozódó (azaz romló) orbáni diktatúra iránti elégedetlenség kirobbanásának, de ezen változtathat, hogy – szombaton, december 15-én reggel úgy látszik – a szakszervezetek elszánták magukat a tiltakozó mozgalom támogatására, mozgósításra, direkt akciókra. Ez megerősítheti a tiltakozó mozgalom szociális irányát, tartalmasságát és ésszerűségét. Megjelenik a düh mellett az értelem. Az alaktalan elégedetlenség és elvont diktatúraellenesség mellett megszólalhat az osztályharc érces hangja.

Másrészt amennyiben a kormány nem hajlandó kompromisszumra a „rabszolgatörvénynek” és a Munka Törvénykönyve egyéb módosításainak ügyében – magyarán, ha nem vonja vissza őket –, akkor általános lázadással nézhet szembe.

Még ha nincsenek is rendőri vagy katonai sortüzek vagy tömeges letartóztatások, e pillanatban egyre élesebbé, egyre fekete-fehérebbé változik (in abstracto) „a hatalom” és „a nép” egyelőre főleg szimbolikus összecsapása, ami megváltoztatja az ország politikai pszichológiáját. Ha ez a pszichológia megszilárdul, nagy tömegek együttes élményévé lesz, akkor az államhatalom minden aktusáról fölismerik majd, hogy az elnyomás része.

Ez pedig akkor is létrehozza a forradalmi mentalitást, ha netán (ami e percben lehetetlennek látszik) még ez a mostani mozgalom is kifárad és kihuny – ideiglenesen.<<
https://merce.hu/2018/12/15/tgm-duh-es-ertelem/

>>Ha ez előtt kétséges lett volna bárki számára, a túlóratörvény bizonyítékul szolgálhat: Orbán úrnak a magyarság ápolásáról vallott sajátos elképzelései híján vannak annak az egyszerű megfontolásnak, hogy figyelembe kéne venni, a Magyarországon élőknek mi árt és mi nem.

Orbán, akárcsak Macron vagy Kurz, a gazdasági kérdésekben a lehető legkegyetlenebbül jár el: növelni a vállalatok profitját BÁRMI ÁRON! (…)

De csak akkor lehetnek ténylegesen sikeresek ezek a mozgolódások, s akkor lesznek többek puszta hevüléseknél, ha az emberek ráébrednek arra, hogy az őket kegyetlenül sújtó problémák máshol is léteznek. Csak akkor lesz tényleges változás, ha ezek a törekvések nemzetközi szinten összehangolódnak. Persze, itt már nem csak Európáról van szó. De mi itt vagyunk, ezért nekünk itt kell kezdenünk… Ha pedig kialakul egy európai ellenállás, amely végre kiáll a dolgozók életéért, idejéért, erejéért, és nem felejti el azokat sem, akik elestek a munka savanyú kiváltságától, akkor új lehetőségek tárják majd fel magukat előttünk. A jobboldali Európa (Orbán, Kurz) ugyanolyan kietlen hely az emberek számára, mint a neoliberális Európa (Macron). De mozgolódik valami más itt a hidegben, a hó alatt.<<
http://plakatmagany.transindex.ro/szilagyi-botond-nepek-tele/

 >>Franciaország döbbenten áll az erőszak és a vandalizmus e kirobbanása előtt. De mindez semmi a gazdagok által elkövetett erőszakhoz, a gazdagok elnöke által elkövetett erőszakhoz képest.

Nincs kapucnijuk, se úszószemüvegük, se sárga mellényük. Futniuk sem kell, üvölteniük sem. Az általuk elkövetett erőszak nem új keletű – ellenben elfogadott, és olyan természetes, hogy már észre se vesszük. Holott sokkal erősebben rombol, és sokkal régebb óta. Elsősorban ezt az erőszakot tette nyilvánvalóvá a Sárga mellényesek küzdelme. (…)

1906-ban Jean Jaurès a gazdagok és a szegények által elkövetett erőszakról beszélt a Képviselőházban.

„A munkáltatóknak nincs szükségük erőszakos tettekre, fegyelmezetlen gesztusokra, zajos beszédekre. Elég, ha néhányan zárt ajtók mögött, biztonságban összegyűlnek egy bizalmas igazgatótanácsi ülésen, és erőszak nélkül, fegyelmezetlen gesztusok nélkül, hangjuk felemelése nélkül – úgy, mint a zöld posztós kártyaasztalok körül csevegő diplomaták –, eldöntik, hogy megtagadják az észszerű fizetést a munkásoktól; eldöntik, hogy a tovább tiltakozó munkásokat kirúgják, elüldözik, és észrevétlen, ugyanakkor a többi munkaadó számára jól ismert bélyeggel jelölik meg, így általános munkaadói megtorlás vár rájuk.[…]

Így aztán míg a munkások által elkövetett erőszak mindig látható, mindig körülhatárolható, és mindig könnyen le lehet sújtani rá, a nagyvállalati vezetők, a nagytőkések mélységes és gyilkos felelőssége mintegy homályba burkolózva eltűnik.”

Íme a Macron által elkövetett erőszak, amelyhez annyira hozzászoktunk, hogy normálisnak találjuk, hogy elkerülhetetlennek, természetesnek találjuk.

És hirtelen az erőszakos egyenlőtlenséget leplezik le, ítélik el, ezzel az erőszakkal szállnak harcba… nem a megvilágosodott gondolkodók, nem a tévés talkshow-k műsorvezetői, nem a Youtube-os véleményformálók, hanem a nép.

Igen, így hívják magukat a Sárga mellényesek: mi vagyunk a nép. A francia forradalom tudatalattija beszél? Majd kiderül. De így legalább el tudják kerülni a politikai címkéket: bal, jobb, Marine Le Pen, Mélenchon, Macron, üres szavazat, tartózkodás, tök mindegy. Nem ez a lényeg. Amazok elhitetik velünk, hogy ez a politika, holott ez a választás.

A választás nem a politika, hanem az után jön. A Sárga mellényesek a politika visszatérését jelentik, az egyetlen, az alapvető politikáét: mi kell ahhoz, hogy élhessünk. Ez a politika, ilyen egyszerű.

Mi kell ahhoz, hogy élhessünk – ezt mindenki érti, ez mindenkinek jár. Joga van hozzá. És amikor nem kapja meg, amikor elveszíti, amikor attól fél, hogy nem fogja megkapni, akkor a helyzet elmérgesedik. Felgyűlik benne, emészti, hosszú időn át, évekig erjed. Aztán egyszer csak, nem tudni, miért, kitör belőle, és már nem lehet visszagyömöszölni. Ez öngyilkossághoz vezet vagy forradalomhoz. Forradalomhoz, amikor egyszerre játszódik le ugyanez ezer, millió emberben, aki egészen addig azt hitte, hogy egyedül ő él így. Nagyon ritka, igen. Egyfajta csoda, ha úgy tetszik.

Velük voltunk szombaton, amikor Párizsban és annyi más helyen hullottak a gránátok. Dillah Teibi Sarthe megyében, a Le Mans felé vezető úton Montabon kereszteződését lezáró Sárga mellényesekkel találkozott. Míg a média igyekszik rátenni a kezét az eseményre, manipulálni, és a végletekig dramatizálva tálalni, addig mi velük vagyunk, Franciaország peremre szorultjaival, akiktől elindult ez a, merjük kimondani, forradalom.

Egy forradalom, amely, bizonyosan, meg fogja változtatni a világot, és amely már meg is változtatta őket, egyenként, a saját életüket és a másokkal vállalt szolidaritásukat – egy olyan harcnak köszönhetően, amely pillanatról pillanatra találja fel magát, menet közben, nagy vezető nélkül, nagyfokú szervezettség nélkül – ami azonban nem akadályozza meg abban, hogy nagyon is helyénvaló követeléseket fogalmazzon meg. Ahogy Mark Twain mondta: „Nem tudták, hogy lehetetlen, így hát megvalósították.” Ez a gondolat jól illik rájuk.<<
https://merce.hu/2018/12/22/az-igazi-huliganok/

Please follow and like us:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük